"Jármika" Jövőkép Gyermek Alapítvány

Drámaprogram

A "Jármika" Jövőkép Gyermekalapítvány egy család és iskolasegítő alapítvány, amely a dráma és tánc eszközeivel azt tűzte ki céljául, hogy játékos foglakozások keretében felkészíti a gyerekeket értékelni, kezelni és használni az őket körülvevő világot.

Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy gyermekeink nagy százaléka gátlásokkal küszködik, nem igazán tud emberi, erkölcsi érzéseivel mit kezdve eligazodni a rohanó, elsősorban pénzközpontú világunkban. Viselkedési értékrendjeit nagymértékben meghatározzák a kereskedelmi televíziók igen káros sorozatai, valóság show-i, nem beszélve a sztárkultusz minőségromboló hatásairól.

Foglalkozásainkon a gyerekek drámapedagógus segítségével a világirodalom, a drámairodalom műveinek megismerésén keresztül egy másfajta, emberközpontúbb szemléletet kaphatnak, mely segíti őket az emberi kapcsolataik értékelésében, kezelésében, döntéseik meghozatalában, érzéseik pontosabb kifejezésében - úgy verbálisan, mint testbeszédben.

Önismereti foglalkozásainkon közelebb kerülnek saját énjükhöz, testükhöz, amely segíti őket a pályaválasztásban, az önértékelésben és a személyiségük pozitív fejlődésében.

Programunk nem színjátszókör és nem tánciskola. A dráma és a tánc eszközeivel megpróbáljuk modellezni azokat a szituációkat, ami nap mint nap előfordulhat a hallgatókkal, és ezeket elemezni, ezeken keresztül közösen döntéseket és megoldásokat keresni. „Mit tennél, ha… Mit tettél volna, ha…” program keretében felébresztjük a hallgató drámai érzékenységét, igazságérzetét és fejlesztjük problémamegoldó készségét.

Reményeink szerint a program elvégzése után a hallgató könnyebben kezeli a problémás emberi helyzeteket, a másik nemhez fűződő egészséges erkölcsi és nemi viszonyát, valamint határozottabban, célratörőbben vesz részt a „felnőttek” világában.

Életrevaló, céltudatos, döntésképes gyermekeinkért!

Rohanó világunk nagy terheket ró a gyermekeinkre.

Az iskolában olyan mennyiségú tudásanyagot kell manapság magukévá tenniük, hogy már-már a játék marad ki az életükből. Pedig talán az egyik legfontosabb dolog, ami felkészíti a való életre gyermekeinket: a játék. A képzelete, ahogy játszásiból elképzel szituációkat és megpróbálja felnőttként megoldani őket. Ahogy a szüleitől látta; a társaival való közös játékban a viszonyokat, barátságot, szerelmet, szeretetet, esetleg egy össszeveszést, kibékülést és ezek kezelését tanulná meg. Azért beszélünk feltételes módban, mert erre már egyre kevesebb lehetősége van a gyereknek.

A szülők nagy része a gyerek nevelését az iskolára bízza, viszont az iskola örül, ha arra jut ideje, hogy a tananyagot leadja. Vajmi kevés idő jut az életet megtanulni.

Ezért tapasztaljuk gyermekeinknél, hogy sokszor félnek bemenni egy ABC-be, mert nem tudják a viselkedési formát; nem tudnak mit kezdeni érzelmeikkel, viszonyaikkal és azzal, ha esetleg megbántják őket. Egyébként is elanyagiasodó világunkban alig marad energia a tiszta érzelmekre. Sőt, azok kifejezésére! Igy sok gyermek érzelmi válságba kerül és később talán ez vezet oda, hogy belekóstol a drogok könnyen jött megoldásaiba. Reményeink szerint ez még talán elenyésző Magyarországon.

Ha megállunk egy iskolakapuban tanítás után és figyeljük a hazainduló diákokat, számos esetben tapasztalhatjuk, hogy húzzák a lábukat, görbe a hátuk, lecsüng a fejük. Sokan kifejezetten tartásproblémákkal kúzdenek.

Alapítványunk éppen ezekre a problémákra kínálja a megoldást. Játékos, szervezett formában olyan drámafoglalkozásokat tartunk, melyek akár irodalmi műveken keresztül generálják azokat a szituációkat, amikkel az életben oly gyakran találkozunk és néha még mi, felnőttek sem tudunk mit kezdeni velük; ezekben nem tudunk még néha mi sem biztosan, illetve helyesen dönteni. A foglakozásokon megéljük ezeket a szituációkat, elemezzük azokat és megpróbálunk egy erkölcsileg megfelelő irányú döntést hozni akár abban, hogy miként viselkednénk vagy hogy kinek van igaza.

Nem tanmesékről van szó, hanem például a gyerekek által már megélt vagy kitalált jeleneteket játszunk el, és a színház eszközeivel próbáljuk kifejezni érzéseinket.

Táncfoglalkozásaink pedig segítenek abban, hogy a gyermek tisztában legyen a testével; koordinálni, irányítani tudja azt és pontosan érezze, hogy szavak nélkül is kifejezheti magát, közölheti érzelmeit, üzeneteit a világgal.

Nem színészeket, hanem egészséges gondolkodású, a körülöttünk lévő világot megfelelően értékelni tudó és abban magabiztosan mozgó embereket szeretnénk a dráma, a színház és a tánc eszközeivel elindítani az életbe.